Szervező: MI-ÉRTÜNK Prevenciós és Segítő Egyesület

Rendezvény megnevezése: „Ne szégyelld!” – csoportos játék a különbségekről, az elutasításról és az elfogadásról 7- 8. osztályos fiatalok számára előadás

Helyszín: Szent László Utcai Általános Iskola és Óvoda, 5600 Békéscsaba, Szent L. u. 17.

Időpont: 2018. november 19. 14.00. óra

Célcsoport: 7-8 osztályos fiatalok

Rendezvény programja:

A program célja a 13-14 éves korosztály attitűdjében az elutasítás és elutasítottság érzése megjelenésekor, annak tudatosítása, hogy lehet tenni ellene. Nyitott attitűd megerősítése a tőlük eltérőek vonatkozásában. A különbségek és hasonlóságok objektív kezelésben fejlődésük. Együttműködés javítása a különbségek ellenére és/vagy mentén. Egyéni és közösségi értékek alapján, a lelkiismerete szerinti választás, döntés jelentőségének megélése. Felelősségtudat erősítése.

Rendezvény célja:

Téma centrikus mentálhigiénés beszélgetés csoportban 7-8 osztályos fiatalok számára. A korosztályában, csoportos témafeldolgozás, mely során a diszkrimináció és anti-diszkrimináció a fő téma. Fogalomtisztázások után, szerepjátékkal, konkrét történések feldolgozásával (eljátszásával) dolgozzuk fel az elutasítás és elfogadás lehetőségeit. Egyéni és csoportos kirekesztettségről szóló estek feldolgozása a csoporttal. A korosztály megerősítése, eddigi tapasztalataira, érzelmi intelligenciájára, attitűdjére alapozva – az elfogadás és együttműködés felé.

Rendezvény által elért/elérendő eredmények:

Úgy érezzük, hogy várakozásunknak megfelelően alakult a rendezvény, és az általunk kitűzött célokat sikerült elérni, hiszen a program célja az, hogy a sokféle problémával küzdő, egyre nehezebb helyzetbe kerülő gyerekek számára elviselhetőbb legyen a világ. Másodsorban azért, hogy érzékeltessük, milyen szintű érzelmi kultúra, empátia fejleszthető egyszerű eszközökkel, egy hátrányos helyzetű, érzelmi elhanyagoltsággal, sokféle frusztrációval küzdő gyerekcsoportban is. Erre a fajta személyiségfejlesztésre más-más tartalommal, de minden felnövő gyermeknek szüksége van.  Reményeink szerint lehetőséget adott ez az alkalom arra, hogy a hátrányos szociokulturális környezetből érkező gyerekek néhány alkalom után milyen érzékenységgel tudnak saját problémáikról beszélni, milyen világosan látják önmaguk és az őket körülvevő gyermek- és felnőtt társadalom bonyolult viszonyait.

A fiatalok már vártak bennünket. A foglalkozást az értékek mentén vezettük. A beajánlott ötven értéket egyenként átbeszéltük, majd egyénileg fontossági sorrendet alkottak a maguk számára, végül aukciót játszottunk. A csoportban jelenleg a vagyon, a család, a cél, a hatalom és a gyermek volt a hangsúlyos érték. Volt, aki többet vásárolt kevesebb zsetonért, volt, aki csak kevesebbet, de drágábban. A maguk által fejlesztendő tulajdonságaikat könnyebben megfogalmazták. Elégedetten távoztak valamennyien.

Az ilyen és az ezzel rokon mentálhigiénés programok valószínűleg azért szükségesek, hogy ezek a hátrányos sorsú gyerekek mindvégig tudják, hogy amit tesznek, az a túlélésért tett aprócska csalás, s azért is, hogy a valósággal való szembenézés bizonyuljon értékesebbnek az öncsalásnál, az álomvilágba menekülésnél.